Munkából hazafelé igyekvő emberekkel megrakott villamos, kamaszosan hangos vidámság,2 lány, 3 fiú, 14-15 év, hajhúzogatós és fiú verős udvarlás, nagyszájúság, guminők és harisnya, kapaszkodón húzódzkodás, rosszalló tekintetek, nyerítés ...
lány: Itt kellett volna leszállnom, hogy haza menjek!!! - hangos nevetés- Akkor most már tényleg megyünk hozzátok!
fiú: Jaa, jó. Akkor telefonálok engedik-e... -válaszol kedvetlenül
A többiek nevetnek, a hangadó lány folytatja:
-De remélem a szüleid nem lesznek otthon! -mondja keményen
-Nem, annál rosszabb -válaszolja a fiú halk hangon az eddig nevetés mámorból ocsúdva- Anyám pasija...
-Úgysem mered őket felhívni, h mehetünk-e -vágja közbe a lány még az előző hévvel, ám mikor a fiú mondata elér az agyához, nyugodt, halk hangon így folytatja:
-Tudom, Apámnak is van barátnője....
Szinte megfogható a fájdalmuk, annyira éles. Boldog gyermekkor, szép harisnyával és márkás hátizsákkal. Hiába a másodpercek múlva újra felzúgó nevetés a fiú és a lány is a búját viszi tovább.
